Viharles

Őrült széllökések, hideglelés, kedvetlenség. Na, mi a kihívás ilyenkor? Hát persze! Egy derűset költeni. :) S ez a vers így kezdődött:

          "Orkán tépázza a vén diófát, 

           inkább meghajlik, semhogy odébbáll, ..."

A címe: Szeleburdi gondolat

S utána hálás voltam Annak, a ki a körülményektől függetlenül képes és szeret betölteni vidámsággal. Én remekül szórakoztam. Remélhetőleg a Catrina olvasóival is ez esik majd, mert a soványka regény mögé tűzdelek néhány verset, hogy mélyebb tartalom legyen a nyomtatási költség mögött, amiből nem igazán tudok egy bizonyos szintnél lejjebb faragni.

Éledezem, s velem együtt a blogom is. Zavar volt a kínok közt, s arra jutottam, ahogy az életemben, úgy a felbontott bonbonok (blogok) közt is rendet kell tennem. Túl sok és szerteágazó - épp mint jómagam. De fókusz! :) Ezért...

s mert született magyar vagyok, a www.grembimadihun.blogspot.com a magyar közönséghez szól. "Ez itt az én hazám!" Az angol nyelvű farigcsálás és fejlődés a www.madihun.blogspot.com oldalon formálódik, hogy ékesszólást tanulhassak más nyelven is. De ez a magyar olvasókat vajmi kevéssé érdekli. A madihun-hu, -en, -id, stb. pedig a tehetségek köré fonódik, országonként (bár ez hosszú távú elkötelezettség, a liánok növési ideje sokkal hosszabb). A blogger rendszerében a .com, .hu stb. az olvasó területe szerint jelenik meg, ha jók az információim, tehát akármilyen véget üthetünk, át fog ugrani az aktuálisra. 

S a nem saját műveket ki fogom takarítani, vissza- vagy áthelyezem oda, ahova leginkább passzol: a tehetség témakörét a madihun-nyelv szerintire, az érdekességeket a kávészünetre. Itt pedig csak a MadiHun alkotások és szüleményeik jelennek meg (kivéve az eszperente, ami Gréti név alá születik). Tehát ha valaki a MadiHun újdonságokra vár, itt megleli.

A többi pedig titok...

Karácsony

No, hát kinek mi a jó ilyenkor. Én várakozással töltöttem időm java részét, míg megreformáltam az oldalakat. Bár a szolgáltató szerint nem szabadna nagy forgalom mellett lelassulnia az internetnek (főleg nem ennyire), de úgy tűnik, az erről mit sem tud. Borzalmas, hogy egy-egy link után perceket kell várni a válaszra.

Az elmúlt napok az alkotás jegyében teltek, ezért ezt a holtidőt teljesen kitöltötte a vázlatok felépítése - pár füzet megtelt. :) De ebbe is bele lehet unni, ahogy a mondás tartja. Valójában csak elfárad az agy eme része, és kikapcsolódásra vágyik. Hát én most ellazultam, de nagyon.

Itt van ez a Catrina ügy. Egy kis novella, aranyos figurákkal, januárra megálmodott megjelenéssel, viszont borító, sőt, borítóterv nélkül. Jobb híján elkezdtem a főhőst a fejemből előhívni, hátha megjön az ihlet, milyen legyen az a borító... Ez sült ki belőle. (Megjegyzem, én nem tudok rajzolni, az én szintem a rajzolgatás.)

Az a "K" betű teljesen véletlen, legyen az a karácsonyfa! No, melyik lehet a Catrina főszereplője? (Annyit megsúgok, nem a madárka.)

Catrina (2015)

Cathie viharvert élete kellően megedzi a sikerre. Előtte azonban még összefut a reménnyel, a reménytelenséggel és a lehetetlennel. Így lesz minden lehetséges.

Tervezett nyomtatott kivitel: keményfedeles, kb. 100 oldalas kisregény.

Tervezet: e-book változat !

Várható megjelenés: 2016 január

Répatorta

Ez nagyon bejött. Répasüti kutyva technikával.

Irányadóként egy netes recept gyors memorizálása vezetett (3 tojás, 30 dk llisz, 30 dk répa, 1 citrom, 20 dk porcukor, 1,5 dl olaj vanilincukor, sütőpor). Ezt egy picit variáltam csupán a kőleves hozzávalói szerint. Mesés lett.

A 3 tojás fix, nem tévesztettem el. Viszont a méricskézéshez nekem nincs türelmem. Mérleg nélkül is lehet számolni: fél csomag cukor könnyen felezhető = cirka negyed kiló.

Habverésre jobb tálkába a sárgák 25dk kristálycukorral (mert nincs ló), balba fehérek piciny porcukorral. Mindkettő szépen fehéredik a csapkodástól. A sütő már hevül.

Sárgáék erősítenek: 25 dk (mert csak ennyit találtam) apróra reszelt répa [ennek súlyát abból sejtem, hogy a két darab volt ötvenöt deka a vásárláskor, és a nagyobb ment a bablevesbe a minap] - no, ez megvadította a süti színét -, és 25-30 dk réteslisztbe kevert 2 vanilincukor, 1 sütőpor.

Eddig szinte tartom a receptet. Ki ne felejtsem nagyi titkát: csipetke (finomított) só, mert kiemeli az ízeket.

Citrom híján 8 szem citrompótlót egy kanálnyi vízben folyósítottam, s a kb. decinyi olajjal a masszához kevertem. Kb., mert szemre mértem ezt is az üveg literjéhez arányosítva. De sűrűnek éreztem, ezért tejföllel könnyítettem rajta (ez máskor is jó csel). Kb. 2,5 decit vett fel, ezért gondolom, hogy a liszt megvolt harminc deka. A tejfölt (vagy más "talajlazítót") mindig fokozatosan adagoljuk, hiszen a pontosan kimért liszt és liszt között is lehet minőségi különbség.

Végezetül persze a felvert fehérje. Óvatosan, nem összetörni.

És akkor a teszt. Édesanyám mindig azt mondta, a piskóta finomsága itt dől el. Ezért ezt mindig segédkeztem minősíteni. Ő pedig mindig hagyott nyalatot bőven. Most visszagondolva... biztosan mosolygott. :)

Ezidáig úgy tudtam, répatorta készül. De sehogy sem jut eszembe, hol van az ehhez az adaghoz tökéletes méretű "feles" tepsi, pedig látom magam előtt, ahogy az utamba állt folyton folyvást. De azt már nem látom, merre dugtam el, hogy ne aggasson tovább. A teljes méretűben viszont úgy elterül a tészta, olyan vékony lesz, hogy eddig még mindig túlsütöttem.

Kóstolgatva a kutyvát biztos voltam benne, hogy egyike a legsikeresebb alkotásaimnak. Csúnya lenne a sütésen megbukni. Hogyan tovább?

A káosz csak kívülállóknak borzalmas, akik átlátják, ihletet kapnak.

Muffin!

Karácsonykor jól leértékelték az utolsó darabokat a háztartási osztályon. Nagyon helyes! Így lett muffinsütő-tepsim, rögvest kettő is, ismerve fiaim adagjait. Akkor a legkisebb úgy kritizált, hogy minek nekem ilyesmi, sosem fogom használni. Hát bevallom, a majré kicsit futkározott bennem, de aztán egész felvillanyozódtam. "Majd vigyázok a sütésnél."

Haha! Én?

Mióta tavaly igen szigorú áldozattal megszereztem az új tűzhelyet, mégcsak égettem benne. Aztán feladtam a próbálkozást, és elkönyveltem magamban, hogy a süteménykészítésre kapott tálentumom a sok költözésben elkallódott.

De most... most eljött a sosem.

Ahogy lennie kell: a forró sütő teljes gőzzel, muffinjaim szépen emelkednek, majd mikor már stagnált a magasságuk, kevés időt még ráhagyva végül takarékra húztam a lángot. Aztán imádkoztam, hogy jó legyen. Mert a kutyva... hát az ígéretes volt nagyon!

Nyilván a jó szerencse is kellett, nem vitatom. Mikor már kiszedtem volna, mert türelmetlenség gyötört, emlékeztettem magam, hogy kivételesen teljesen lehúztam a gázt. Nyugi, nem fog megégni. Előbb-utóbb összeszokunk, mint a többi sütővel is.

Végül tökéletes lett az időzítés. Pont akkor kellett kiszedni. Se nem előbb, se nem később. Bitang jó lett!